„Nem arról akarnék jóslatokba bocsátkozni, ki ül majd a következő években a köztársasági elnöki székben: Áder vagy Orbán. Lényegében mindegy is egy nem létező köztársaságban. De főleg azért mindegy, mert a rendszert mindenképpen Orbán szándékozik irányítani. Ha elnök lesz, akkor majd az elnöki hatáskört igazítják hozzá. De addig a köztársasági elnök mozgástere szűköcske: engedelmesen aláírhatja a törvényeket és néha szónoklatokat tarthat.
Újabban azonban Áder mintha éppen az ünnepi beszédeket használná fel annak óvatos jelzésére, hogy ő mégsem egészen ugyanazt gondolja, mint Orbán. Ha a fanatizált Fidesz-hívők nem kizárólag Orbán Viktort istenítenék, zavarba is jöhetnének, kire hallgassanak, Áderre vagy Orbánra? Szerencséjükre ebben a kultúrában olyan erős a személyi hierarchia, hogy a kérdés fel sem vetődhet.
Az elnök persze nem vállal túl nagy kockázatot. Csupán szavakban distancíroz, a különvélemény a tetteiben nem nyilvánul meg, de Orbán világában már ez is kisebbfajta lázadásnak számíthat. A kéz Ézsaué, de a hang Jákobé, mint a bibliai történetben. Ott speciel Jákob a valódi szereplő, pusztán álcázza magát Ézsaunak. Áder esetében talányosabb a helyzet. Mindenesetre másra vall a kéz, ami aláírja a torka-véres jogszabályokat is, mint a hang, ami a beszédeket mondja.”